Kulcsfontosságú különbség: A nyelvészetben a hangsúly egy bizonyos szavak vagy kifejezések kiejtésétől függ. A hangsúly az, ahogyan a különböző emberek a szavakat egymástól eltérő módon mondják ki. A dialektus maga a nyelv változata, és nem csak a kiejtés. A dialektus az elsődleges nyelvből származó nyelv.

Az ékezet és a nyelvjárás két különböző szó, amelyeket a nyelvészetben gyakran hallanak. Ez a két szó egy bizonyos nyelvhasználati módra utal, és gyakran összetévesztik, ami egymással felcserélhetővé válik; mindazonáltal mindkét szó jelentése eltérő. Az ékezeteket általában a dialektusok részhalmazának tekintik, és egyre népszerűbbek a nemzetközi üzleti folyamatok kiszervezésének (BPO) növekedése miatt. A kiszervezés miatt sokan keresnek olyan embereket, akik amerikai akcentussal dolgoznak ilyen helyeken.

A nyelvészetben az akcentus elsősorban az egyes szavak vagy kifejezések kiejtésétől függ. A hangsúly az, ahogyan a különböző emberek a szavakat egymástól eltérő módon mondják ki. Az ékezetek egy adott személytől, helytől vagy nemzettől függően eltérőek. Az akcentus segíthet a helység, a régió, a társadalmi-gazdasági szobrok, a hangszóró etnikai, kaszt és / vagy társadalmi osztályának azonosításában. Mindezek a tényezők befolyásolják egy személy akcentusait. A sokszínűség szintén nagy szerepet játszik a különböző ékezetek alakításában. Az ékezetek általában különböznek a hangminőségben, a magánhangzók és a kononánsok kiejtésében, a stresszben és a prosodiában. Például az „útvonal” szót az Egyesült Államokban „roote” -nak nevezik, míg az Egyesült Királyságban „vas”.

Bár egyes kiemelkedések, mint például az amerikai, brit vagy ausztrál, kiemelkednek, szinte mindenki egyfajta akcentussal beszél, és az ékezetek személyenként eltérnek. Mivel a hangsúly az egyes magánhangzók és mássalhangzók elhangzásának vagy hangsúlyozásának egyik módja, szinte mindenkinek van egy hangsúlya, amely eltér egy másik személytől. Az ékezeteket úgy alakítják ki, hogy a gyerekek megtanuljanak beszélni és szavakat mondani. Ahogy az emberek a világ különböző részein terjedtek el, ugyanazon a nyelven különböző módon beszélnek különböző típusú ékezeteket. Az ékezetek arra is utalnak, hogy a kis nyelvű jelölések bizonyos szavakkal vannak elhelyezve olyan nyelveken, mint a spanyol, a francia, stb.

A dialektus maga a nyelv változata, és nem csak a kiejtés. A dialektus az elsődleges nyelvből származó nyelv. Például a szanszkrit, mint elsődleges nyelv, a hindi, a marathi és a gujarati nyelv az adott nyelv dialektusa. Ez az eredeti nyelvtől eltérő nyelvre utal. A második nyelv a nyelvtan, a kiejtés, a szókincs stb. Tekintetében különbözik. Bizonyos esetekben két nyelv keveréke is dialektusnak számít, mint pl.

Néha a dialektusok olyan regionális nyelvekre utalnak, amelyeket egy adott helyen vagy régióban beszélnek. A nyelvészek úgy vélik, hogy a dialektusok általában természetüknél fogva szennyezettek, mivel többnyire a szülő nyelvéből kölcsönzik őket. A dialektusok más beszédfajtákat is tartalmaznak, mint például a zsargonok, a szleng, a patois, a pidgins és az argoták. Nincs olyan szabvány, amely megkülönböztetné a dialektust egy adott nyelvtől, és sok esetben a nyelvészek a nyelvjárásra utalnak, és azt állítják, hogy nincs különbség a kettő között. A dialektus kifejezés az ókori görög „diálektos” szóból származik, ami „diskurzust” jelent.