Kulcsfontosságú különbség: A nyelvészetben a hangsúly egy bizonyos szavak vagy kifejezések kiejtésétől függ. A hangsúly az, ahogyan a különböző emberek a szavakat egymástól eltérő módon mondják ki. A dialektus maga a nyelv változata, és nem csak a kiejtés. A dialektus az elsődleges nyelvből származó nyelv.
Az ékezet és a nyelvjárás két különböző szó, amelyeket a nyelvészetben gyakran hallanak. Ez a két szó egy bizonyos nyelvhasználati módra utal, és gyakran összetévesztik, ami egymással felcserélhetővé válik; mindazonáltal mindkét szó jelentése eltérő. Az ékezeteket általában a dialektusok részhalmazának tekintik, és egyre népszerűbbek a nemzetközi üzleti folyamatok kiszervezésének (BPO) növekedése miatt. A kiszervezés miatt sokan keresnek olyan embereket, akik amerikai akcentussal dolgoznak ilyen helyeken.

Bár egyes kiemelkedések, mint például az amerikai, brit vagy ausztrál, kiemelkednek, szinte mindenki egyfajta akcentussal beszél, és az ékezetek személyenként eltérnek. Mivel a hangsúly az egyes magánhangzók és mássalhangzók elhangzásának vagy hangsúlyozásának egyik módja, szinte mindenkinek van egy hangsúlya, amely eltér egy másik személytől. Az ékezeteket úgy alakítják ki, hogy a gyerekek megtanuljanak beszélni és szavakat mondani. Ahogy az emberek a világ különböző részein terjedtek el, ugyanazon a nyelven különböző módon beszélnek különböző típusú ékezeteket. Az ékezetek arra is utalnak, hogy a kis nyelvű jelölések bizonyos szavakkal vannak elhelyezve olyan nyelveken, mint a spanyol, a francia, stb.

A dialektus maga a nyelv változata, és nem csak a kiejtés. A dialektus az elsődleges nyelvből származó nyelv. Például a szanszkrit, mint elsődleges nyelv, a hindi, a marathi és a gujarati nyelv az adott nyelv dialektusa. Ez az eredeti nyelvtől eltérő nyelvre utal. A második nyelv a nyelvtan, a kiejtés, a szókincs stb. Tekintetében különbözik. Bizonyos esetekben két nyelv keveréke is dialektusnak számít, mint pl.
Néha a dialektusok olyan regionális nyelvekre utalnak, amelyeket egy adott helyen vagy régióban beszélnek. A nyelvészek úgy vélik, hogy a dialektusok általában természetüknél fogva szennyezettek, mivel többnyire a szülő nyelvéből kölcsönzik őket. A dialektusok más beszédfajtákat is tartalmaznak, mint például a zsargonok, a szleng, a patois, a pidgins és az argoták. Nincs olyan szabvány, amely megkülönböztetné a dialektust egy adott nyelvtől, és sok esetben a nyelvészek a nyelvjárásra utalnak, és azt állítják, hogy nincs különbség a kettő között. A dialektus kifejezés az ókori görög „diálektos” szóból származik, ami „diskurzust” jelent.