Főbb különbség: Az adatbázis-rendszerek, mint az SQL Server, Char és Varchar egyaránt adattípusok, ahol a char valójában karakterre utal, és Varchar változó karakterre utal. Mindkettő a 8000 karakter hosszúságú karakterlánc típusú értékek tárolására szolgál. A char tárolási mérete ugyanaz, mint a bejelentett, míg Varchar hatodik fázisa a tényleges adatok bájtjaitól függ.

Char egy rögzített hosszúságú adattípus, ahol Varchar változó hosszúságú adattípus. A char használata közben csak azokat a bájtokat használja, amelyek a char érték meghatározásakor említett adatokat tárolják. Például a char (7) csak 7 bájtot vesz igénybe az adatok tárolásához. Fontos megemlíteni, hogy ez a feltétel is helyet foglal magában. Másrészt a Varchar változó helyet foglal el, ami azt jelenti, hogy csak annyi hely marad, mint a Varchar adattípus adataként megadott tényleges érték.

A Varchar 1 vagy 2 bájtot vesz fel karakterenként 1 bájt mellett. Ezeket a további bájtokat a hosszra vonatkozó információk tárolására használják. Mindkettőt hasonlóan használják egy elem bevezetéséhez. Mindig előnyben részesítjük a char használatát, ha az oszlopba bevitt adatok valószínűleg azonos méretűek lesznek, mint amennyit várhatóan beírnak.

Vegyünk egy példát - ha egy Char adatot oly módon deklarálunk, hogy a teszt Char (20) és a teszt = "tesztelés", akkor a tesztelés az első 7 bájtot foglalja el, a többi pedig üres adatokkal lesz kitöltve. Másrészről, ha egy Varchar adatot oly módon deklarálnak, hogy kimutatják a Varchar (20) tesztet, és a teszt = „tesztelés”, akkor csak 7 + 2 bájtot foglal el.

A karakterláncot akkor kell használni, ha a változó hossza ismert, míg Varchar csak akkor használható, ha a hossz ismeretlen. A Char gyorsabb, mint a Varchar, mivel a Varchar rendszer egy kis időt tölt fel a húr végének kiderítésére. Másrészről, ez az idő nem pazarolódik Char-ban.

Char és Varchar összehasonlítása:

	Faszén	varchar
Teljes alak	karakter	Változó karakter (a változó hosszúságú karakterrel összefüggésben)
Jelentés	Nem Unicode karakterláncadatok rögzített hosszúságú tárolására szolgál	Nem változó hosszúságú nem Unicode karakterláncadatok tárolására szolgál
A tároláshoz használt bitek	1 bájt karakterenként	1 bájt karakterenként és 1 vagy 2 bájt a hosszadatok tárolásához
Alkalmazás	Olyan adatok tárolására használatos, mint a telefonszám stb. (Az adatok bevitele következetes.)	Olyan adatok tárolására használatos, mint a cím (az adatok bevitele nagymértékben változik)
Állapot: a bemeneti karakterlánc kevesebb, mint a bejelentett bájtok	A karakter nélküli karakterek helyet foglalnak a hely karakterekkel	A karakter nélküli karakterek semmilyen karakterrel nem lesznek párnázva
Állapot: bemeneti karakterláncot, mint a bejelentett bájtokat	A karakterláncot a bejelentett bájtokra csonkítjuk	A karakterláncot a bejelentett bájtokra csonkítjuk.