Főbb különbség : A „szárítás” és a „kiszáradás” kifejezések fő célja a víz eltávolítása. A szárítást azonban általában a víz eltávolításakor használják a nem hagyományos energiaforrások, például a nap és a szél hatására. A dehidratálás a nedvesség eltávolításának folyamatát jelenti, mesterséges hő alkalmazásával szabályozott hőmérséklet, páratartalom és légáramlás mellett.

A szárítás olyan tömegátadási eljárás, amely vízből vagy más oldószerből szilárd, félszilárd vagy folyékony elpárologtatásból áll. Ezt a folyamatot gyakran használják végső gyártási lépésként a termékek értékesítése vagy csomagolása előtt. A "szárított" terméknek szilárdnak kell lennie, folyamatos lap (pl. Papír), hosszú darabok (pl. Fa), részecskék (pl. Gabonaszemek vagy kukoricapehely) vagy por formájában (pl. homok, só, mosópor, tejpor). Gyakran részt vesznek a hőforrások és az eljárás során keletkező gőz eltávolítására szolgáló szer. Az olyan bioproduktusokban, mint az élelmiszer, a gabona és a gyógyszerek, mint például a vakcinák, az eltávolítandó oldószer szinte mindig víz.
A szárításhoz használt különböző módszerek a következők:
- Légszárítás : A légszárítás egy széles körben használt és megbízható szárítási folyamat, amelyet általában a levegőn szárított természetes termékek széles körű alkalmazása esetén lehet megfigyelni az élelmiszertermelés legtöbb területén.
Élelmiszeripari termékek esetében a levegő szárítására két különböző módszer létezik:
- Napszárítás : Sok országban, ahol nagy a napfény és a viszonylag alacsony páratartalom, a nyersanyagokat hagyományosan közvetlenül a levegőben szárítják. A természetes nyersanyagokat nyílt felületre helyezzük néhány napig, amely alatt többször is megfordulnak a napsütésben. Ez a természetes folyamat eltávolítja a vizet a természetes nyersanyagokból, és jelentősen csökkenti a víztartalmat. A folyamat után megmaradt nedvesség mennyisége a termék típusától és a vevői igénytől függően változik. A napszárítás egyszerű és költséghatékony természetes folyamat, amelyet különösen gyakran használnak a mediterrán gyógynövények, fűszerek és szárított gyümölcsök esetében.
- Ipari légszárítás: A napszárítással ellentétben az ipari levegőszárítás övszárítókkal és tálcaszárítókkal lehetővé teszi a szárítási eljárás pontosabb ellenőrzését. Ezzel a gépesített eljárással forró levegő áramlását használják a nedvesség nagyon egyenletes eltávolítására a nyersanyagokból. Ezzel a kezeléssel a természetes nyersanyagok tartósítószer hozzáadása nélkül hosszú élettartamot kapnak.
- Fagyasztva szárítás : A fagyasztva szárítás olyan módszer, melynek segítségével a természetes nyersanyagok tartósítószer használata nélkül különösen gyengéd módon megőrizhetők. A folyamat nemcsak a termék szín- és sejtszerkezetét védi, hanem a szokásos szárítási technikákkal ellentétben biztosítja a tartalom- és ízelemek jobb megtartását.
2. Dob szárítás : Pasztikus vagy pépes termékek esetén a dobszárítás (más néven görgős szárítás) a választott módszer. A folyamat során egy vékony filmréteget helyezünk el egy forgó dob tetején, amelyet belülről melegítünk. Az anyagban lévő víz pár percen belül elpárolog, majd a szárított termék eltávolítható a dob felületéről. (Worlee)
A szárítás alkalmazása
- Élelmiszer : Az élelmiszereket a mikrobiális fejlődés és a minőségromlás gátlására szárítják. A szárítás mértéke azonban a termék végfelhasználásától függ.
- Nem élelmiszeripari termékek : A nem élelmiszeripari termékek közül néhány, amely jelentős szárítást igényel, a fa (fafeldolgozás részeként), papír, len és mosópor. Az első kettő szerves eredetük miatt penészgomba alakulhat ki, ha nem elég szárad. A szárítás további előnye a térfogat és a tömeg csökkenése.
- Szennyvíztisztítási eljárásokból származó iszapok és székletanyagok: A szennyvíziszapok szennyvíztisztító telepekből, székletiszapokból vagy a vizeleteltávolító száraz WC-kben (fekély) gyűjtött szennyvíziszapok szárítása a szokásos módszer a kórokozók elpusztítására, mivel a kórokozók csak elvisel egy bizonyos szárazsági szintet. Ezenkívül szárításra is szükség van, ha a kivágott anyagokat elégetjük.