Kulcskülönbség: Az EEPROM egy olyan nem felejtő memória, amely egy felhasználó által módosítható memória, amelyet a felhasználók a külső vagy belső módon generáltnál nagyobb normál elektromos feszültség alkalmazásával folyamatosan törölhetnek és újra programozhatnak. A FlashROM egy univerzális flash programozási segédprogram, amelyet a BIOS chipek felismerésére, olvasására, ellenőrzésére, törlésére vagy írására használnak DIP, PLCC, SOIC, TSOP vagy BGA csomagokban.
A számítógépek kezdete óta problémák merültek fel a memóriában és az adatok tárolásának képességében, amíg a számítógép ki van kapcsolva, vagy ha az adatok kikapcsolása után is megtartják az adatokat. Az eredetileg feltalált memória chipek drágák voltak, és csak egyszer lehetett felírni, mielőtt el kellett volna dobniuk. Ez költséges intézkedéssé vált, és ezeket a chipeket csak a számítógép által igényelt programok tárolására használták; mivel azonban az olcsóbb memória iránti kereslet nőtt, különböző típusú emlékeket fejlesztettek ki.
Először értsük meg, mi a ROM. Csak olvasható memória a nem illékony tárolórendszer típusa egy számítógépen. Minden számítógép rendelkezik ezzel a memóriával, amely utasításokat tartalmaz a számítógép indítására. A ROM kritikus programokat tárol, mint például a számítógépet elindító programot, amely diagnosztikát végez. A ROM-ban tárolt adatokat nem lehet egyszerűen újraírni vagy módosítani. Ezek az adatok nem veszítenek el a számítógép kikapcsolásakor.
Az EEPROM domináns jellemzője, hogy az adatokat egyszerre egy bájtba lehet beírni és törölni a rendszerbe, ami lehetővé teszi a programozó számára, hogy teljes körűen ellenőrizze, hogy milyen adatokat ad. Ez a módszer azonban sok időt vesz igénybe, mivel minden adatot bájtba írunk és törölünk. Az EEPROM-rendszer javítása is javítható, és általában a számítógép BIOS (Basic Input Output System) rendszerének tartására szolgál. A modern EEPROM-ok elhagyották az egybájtos funkciót, és eltértek többbájtos oldal műveletekre; mindazonáltal még mindig korlátozott élettartammal rendelkeznek (a ROM újraprogramozásának száma). Az EEPROM technológiát George Perlegos építette 1978-ban az Intel számára az Intel 2816 számára.
A FlashROM a Flash memóriát használja, amely nem illékony memória, amelyet a számítógépek használnak az adatok tárolására. Könnyen törölhető és programozható elektromosan. A Flash memóriának két típusa van: NAND és NOR. Ezeket a NAND és NOR kapukról nevezték el, mivel az egyes flash memória cellák hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek ezekhez a kapukhoz. A NAND típusú flash memória lehetővé teszi, hogy a memória blokkokra osztható, ahol a memóriát blokkokban vagy oldalakban írják és törlik, és általában kisebb, mint a teljes eszköz, így gyorsabban írható és törli az adatokat a memóriában. A NOR típusú memória lehetővé teszi, hogy egy gépi szót önállóan írjon és olvasjon. Mivel a memóriablokkok törlésre egy blokkként működnek, ugyanakkor lehetővé teszik a bájtszintű adatok írását, a vaku jelentős előnye az EEPROM-nak. A vaku is jobbnak tekinthető, mivel kevesebb energiát fogyaszt, tartósabb és túlzott hőt és nyomást képes elérni.
Mind az EEPROM, mind a Flash egyaránt használatos a számítógépen, attól függően, hogy melyik cég tervezi a rendszert. A Flash azonban egyfajta EEPROM, de jelentősen különbözik az adatok írásából és törléséből.
