Főbb különbség: Az én és az ego teljesen más kifejezések, attól függően, hogy milyen definíciót követ. A tudományosan az ego csak emberi természet, és nem gonosz, hanem igazolja azt, ami igaza van, míg a vallásban és a lelkiségben gonosznak, és az emberi igazi énnek csökken. Hasonlóképpen, az én tudományosan egy személy egyedisége vagy egyénisége; a lelkiségben azonban az egyén egy igazi énje vagy az Istennel való kapcsolatuk.

Az Ego és az én két olyan fogalom, amelyek a tudományban és a vallásban is nagyon viták. Ez a két kifejezés mindkét szegmensben teljesen eltérő jelentőségű. Sigmund Freud psziché strukturális modellje szerint az ego az elme szervezett, realisztikus része, és „arra törekszik, hogy az id vezetését reális módon, a hosszú távú előnyökhöz hasonlítsa, nem pedig bánatra.” A vallás és a lelkiség, az egót a gonosz fickónak tartják, amely megpróbálja és rossz irányba irányítja Önt. Ez az örömmel és jóváhagyással jár.

Az Ego három különböző módon definiálható három különböző szegmensben, a definíciók változóak a pszichológiában, a vallásban és a lelkiségben. A pszichológiában Sigmund Freud létrehozta a psziché strukturális modelljét, és három fő részre osztotta fel: id, ego és szuper-ego. Az egót úgy mondják, hogy a valóság elve szerint jár el, amellyel az id meghajtóját kívánja megkívánni. Freud azt is kijelentette, hogy az ego "próbál közvetíteni az id és a valóság között, gyakran köteles az ékeket [az eszméletlen] parancsokat a saját Pcs-jével. [Preconscious] racionalizálással, hogy elrejtse az id konfliktusát a valósággal, megtudja, hogy észrevegye a valóságot, még akkor is, ha az azonosító merev és hatástalan maradt. Az ego a személyiség szervezett része, amely védekező, észlelési, szellemi-kognitív és végrehajtó funkciókat tartalmaz. Kezdetben Freud az egót definiálta az én meghatározásához, de később megváltoztatta, hogy utaljon a pszichikai funkciókra, mint például az ítélet, a tolerancia, a valóság tesztelése, az ellenőrzés, a tervezés, a védelem, az információ szintézise, ​​a szellemi működés és a memória.

Freud definíciójával ellentétben a vallás és a spiritualitás az egót negatív kifejezésnek tekinti. Az Ego a büszkeséggel kapcsolatos. A hinduizmusban és a buddhizmusban az egót az identitásnak tekintik, az emberek látják magukat. Úgy véljük, hogy az Ego idősebb, ahol most jön létre. Az embereket és csak egy bizonyos számú állatot úgy tekintünk, mint ego. Ego úgy véli, hogy egy személy spontán identitását reprezentálja. A lelkiség szempontjából az egót az a személy érzi, aki úgy véli, hogy emberi, és úgy véli, hogy magának kell küzdenie, de nem ismeri és tudatában van a saját valódi természetének. Sok hagyomány arra törekszik, hogy feloldja az egót, lehetővé téve az ember valódi természetének megjelenését. Ezt a fogalmat felvilágosodásnak, nirvánának, fánának, jelenlétnek és a "Itt és most" -nak tartották.

Az egóhoz hasonlóan az én is különböző definíciókat tartalmaz. Az én alapvetően egyéni személy, mint saját reflektív tudatosságának tárgya. Az én állandó vitában van, és a filozófusok és pszichológusok különböző tanulmányokat folytatnak rajta. A filozófia szempontjából az én egy leírás arról, hogy miként vagy pontosan egy személy. Ez az a tulajdonság, amely egy személyt egyedivé vagy egyedivé teszi. Az én a tudatosság forrása, az a dolog, ami felelős az egyén gondolataiért és cselekedeteiért vagy természetéért. A pszichológiában az én tanulmányozása egy személy identitásának kognitív és affektív ábrázolására összpontosít. Úgy tekintik, hogy megkülönböztetjük az „I” -et a szubjektív tudó és a „Me” között, ami ismert. Az én-nek az emberi motiváció, a megismerés, a befolyás és a társadalmi identitás szerves részét képezi.

A vallás és a lelkiség szempontjából az én a saját tudatossága, a magasabb lény vagy Isten kapcsolata. Ez az a kis hang, amely napról napra irányítja cselekedeteinket, és elmondja nekünk, mit tegyünk, és mi nem. Az én két különböző dolog között oszlik meg: ego vagy valódi én. Ego felületesnek vagy tanultnak tekinthető, míg az igazi én az, ami mindig benne van. Ezek azt gondolják, hogy az egót kiküszöböljük, ami azt eredményezi, hogy az ember végül megnézi az igazi magukat, és eléri a nirvánát vagy a megvilágosodást. Az én az értelem hangja, amely azt mondja az embereknek, hogy a lopás rossz, vagy az egyik nem lehet közepes, stb. Az önbecsülés az én nagy része; így látod magad a saját szemedben. A magasabb önbecsülés azt eredményezi, hogy a személy magára hű, míg az ego számára kisebb szerepet játszik az önbecsülés.

Az én és az ego teljesen más kifejezések, attól függően, hogy milyen definíciót követ. A tudományosan az ego csak emberi természet, és nem gonosz, hanem igazolja azt, ami igaza van, míg a vallásban és a lelkiségben gonosznak, és az emberi igazi énnek csökken. Hasonlóképpen, az én tudományosan egy személy egyedisége vagy egyénisége; a lelkiségben azonban az egyén egy igazi énje vagy az Istennel való kapcsolatuk.