Főbb különbség: Az esszenciizmus kimondja, hogy bármely konkrét entitás egy olyan merev attribútumokkal rendelkezik, amelyek meghatározzák, hogy ki vagy mi az. Az elmélet azt állítja, hogy minden objektum, szervezet vagy bármi, ami ebben a világban van, egy meghatározott utasításkészletet és egy lényeges valóságot tartalmaz mögöttük. A relativizmus az ellenkező vonalakon fut. E fogalom szerint nincsenek abszolút igazságok, csak relatív értékek. Az igazság a hitek és a társadalmi normák függvényében változik. A relativizmus azt állítja, hogy mindent megváltoztatnak az észlelés és a megfontolás függvényében.

Az esszenciizmus és a relativizmus két hiedelem. Ezek a fogalmak határozzák meg, hogyan jöttek létre a dolgok és milyenek. Mindkét fogalom különbözik egymástól, és két különböző módon vizsgálja a dolgokat. Az esszenciizmus az a meggyőződés, hogy minden entitásnak van egy lényege, amely meghozta azt, ami ma. A relativizmus azt állítja, hogy nincsenek abszolút igazságok; hogy minden dolog különbözik az észlelésben és a megfontolásokban. A kifejezéseket népszerűen használják a tudományban és az etikában. Ezeket a feltételeket arra használjuk, hogy osztályozzuk, mi a helyes és rossz.

Az esszenciizmus kimondja, hogy bármely konkrét entitás olyan merev attribútumok halmazával rendelkezik, amelyek meghatározzák, hogy ki vagy mi az. Például: Egy kutya olyan attribútumokkal fog jönni, amelyek meghatározzák, hogyan viselkedik, viselkedik, néz ki, stb. Az elmélet azt állítja, hogy minden objektum, szervezet vagy bármi, ami ebben a világban van, egy meghatározott utasításkészletet és egy lényeges valóságot tartalmaz mögöttük. Nekik van egy lényegük, amely meghatározza, hogy mit és mi teszi őket fel. A platonikus idealizmus szerint egy dolog / lény lényege állandó, változatlan és örök.

Az etikával való foglalkozás során népszerűen használják, és etikai esszenciizmusnak nevezik. Az elmélet szerint minden dolog már helyes és rosszra oszlik, ami morálisan helyes és erkölcsileg helytelen. Mindazonáltal minden társadalom vagy kultúra úgy dönt, hogy hinni és megváltoztatni azt, ami helyes és rossz. Például: Az etikai esszenciizmus szerint az emberi áldozat erkölcsileg rossz; mégis a régi civilizációk során erkölcsileg elfogadhatónak tartották az ember feláldozását. Ez a koncepció azt állítja, hogy az emberi áldozat erkölcsileg rossz, még akkor is, ha a civilizáció másként dönt.

A relativizmus az ellenkező vonalakon fut. E fogalom szerint nincsenek abszolút igazságok, csak relatív értékek. Az igazság a hitek és a társadalmi normák függvényében változik. A relativizmus azt állítja, hogy mindent megváltoztatnak az észlelés és a megfontolás függvényében. A relativizmusnak két népszerű típusa van: az antropológiai versus filozófiai relativizmus. Az antropológiai relativizmusban a kutatás szubjektív, amikor a különböző társadalmak különböző kultúráit és hiedelmeit tanulmányozza, és nem tekinthető elfogultnak a saját nézeteitől függően. A filozófiai relativizmusban az adatokat attól függően kell értelmezni, hogy ki tanulmányozza, és milyen nézeteik vannak. Számos más relativizmus létezik és létezik a különböző tanulmányi területeken.

Hasonlóképpen, a kifejezést akkor is használják, ha az etikával foglalkoznak. Az etikai relativizmus szerint minden döntés nem lehet fekete-fehér; sok szürke terület van. Ez az elmélet azt állítja, hogy az akciók morálja attól a kultúrától függ, amely jelenleg működik. Az erkölcs a kultúra hiedelmétől függ. A fenti példát használva; ha az idősebb civilizáció azt hitte, hogy erkölcsileg helyes az ember feláldozása, akkor morálisan helyes volt. Azonban most, egy nap, ha az emberi áldozatot morálisan hibásnak tartják; akkor morálisan rossz.