Főbb különbség: Az induktív érvelés, más néven „alulról felfelé” logika, az a fajta érvelés, amely a konkrét példákból általánosított állítások létrehozására összpontosít. Ez a fajta érvelés olyan konkrét példákra összpontosít, amelyek igaznak bizonyulhatnak, amelyeket az általánosított fogalmakra továbbítanak. A deduktív érvelés különbözik az induktivitástól, mert a deduktív megpróbálja általánosított koncepciókat használni a konkrét információk megpróbálására. Ezt „top-down” megközelítésnek vagy vízesés-megközelítésnek is nevezik. Ez azért van, mert a kutató általános fogalommal kezdődik, majd egy konkrét példa felé halad.

Az induktív és deduktív két különböző érvelési módszer a kutatás során. Ez a két módszer a logikai gondolkodás és az analitikai folyamatok része. Ez a két érvelési módszer teljesen különbözik egymástól, és a kutató igényeitől függően alkalmazzák. Az induktív érvelés a kiválasztott példákból általánosított állítások létrehozására összpontosít, míg a deduktív érvelés az általánosított állítások konkrét példáinak létrehozására összpontosít.

Az induktív érvelés, az úgynevezett „alulról felfelé” logika, az a fajta érvelés, amely az egyes példákból általánosított állítások létrehozására összpontosít. Ez a fajta érvelés olyan konkrét példákra összpontosít, amelyek igaznak bizonyulhatnak, amelyeket az általánosított fogalmakra továbbítanak. Próbáljuk meg megérteni egy példával. John és Tim a középiskolai pálya csapatában vannak. John és Tim egyaránt magasak. Ezért a pályaszakasz összes futójának magasnak kell lennie. Ez egy induktív gondolkodási elmélet példája. Ez az elmélet helyes lehet, vagy tévedhet. Sok esetben ez az érvelési módszer vitatott, mert két vagy három konkrét példa alapján nem tekinthető általánosnak.

Az induktív érvelést Issac Newtown népszerűen alkalmazta a gravitációs elmélet kifejlesztésére. A bolygómozgalmak és a fáról levő alma észrevételeinek felhasználásával kiváltotta, hogy volt egy erő, amiért felelős volt bizonyos dolgokért. Az induktív érvelés azonban fontos a tudományterület számára, mert a megfigyelés a kutatók számára elméletet tesztel, ami tovább elutasítható.

A deduktív érvelés különbözik az induktivitástól, mert a deduktív megpróbálja általánosított koncepciókat használni a konkrét információk megpróbálására. Ezt „top-down” megközelítésnek vagy vízesés-megközelítésnek is nevezik. Ez azért van, mert a kutató általános fogalommal kezdődik, majd egy konkrét példa felé halad. Ez az elmélet megköveteli, hogy következtetéseket vonjunk le egy már létező elméletből. A levezető érvelési linkek következtetésekkel támasztják alá, azzal érvelve, hogy ha minden helyiség igaz, akkor a kifejezések egyértelműek, és a deduktív logika szabályai követik, majd az elért következtetés szükségszerűen igaz. A deduktív érvelés egyik példája: Minden állat halandó. Egy kutya állat; ezért egy kutya is halandó. Mint látható, az általánosított elmélet az, hogy minden állat halandó, aztán egy fajta fajba sorolják; egy kutya. Egy kutya állat; ezért halandónak kell lennie.

A deduktív érvelés lehetővé teszi a kutatók számára, hogy egy általánosított koncepcióból levonjanak egy konkrét következtetést, amelyet később lehet tesztelni. A konkrét következtetés vagy példa azonban téves vagy téves lehet, ha az általánosított elmélet téves. A matematikában használt deduktív elmélet egyfajta szyllogizmus. Ez az elmélet nagyon népszerű. Ha A = B, és B = C, akkor ideális esetben A = C.