Kulcskülönbség: A tömeg három típusra osztható: inerciális tömeg, aktív gravitációs tömeg és passzív gravitációs erő. A fizikában leggyakoribb típus az inerciális tömeg, amely egy objektum gyorsulási ellenállásának mennyiségi mértéke. A tudományos világban az anyag minden olyan tárgyat definiál, amely tömeggel vagy térfogattal rendelkezik (helyet foglal el).
A tömeg és az anyag fontos elvek, amelyeket a fizika, a kozmológia és az asztrofizika területén leggyakrabban hallanak. Az egymáshoz szoros kapcsolatuk miatt gyakran feltételezhető, hogy egymással felcserélhetőek, de különböző szavakkal rendelkeznek, különböző jelentéssel. Az anyaghoz viszonyítva a tömeg egy világosabb fogalom.
A tömeg három típusra osztható: inerciális tömeg, aktív gravitációs tömeg és passzív gravitációs erő. A fizikában leggyakoribb típus az inerciális tömeg, amely egy objektum gyorsulási ellenállásának mennyiségi mértéke. Az aktív gravitációs tömeg az objektum által kifejtett gravitációs erő nagyságának mértéke, míg a passzív gravitációs erő a gravitációs erő nagyságának mértéke, amelyet egy objektum egy másik objektummal interaktívan tapasztal. A tömeg meghatározására használt Nemzetközi Egységrendszer (SI) a kilogramm (kg). Míg a birodalmi egységek rendszerben fontot, gabonát és kőet használnak a tömeg jelölésére.
A mindennapi használatban a „tömeg” kifejezést „tömegként” használjuk, amely szorosabban kapcsolódik az anyaghoz, mint a tömeghez. A súlyt ténylegesen új helyiségekben mérik, és nem kg-ban. A súly valójában a testre ható gravitációs erő, míg a tömeg a belső tulajdonság, amely soha nem változik. A laikus kifejezésekben az objektum súlya a környezettől függően változhat, míg a tömeg soha nem változik. Például a Földön egy személy 50 kg-os és 491-es súlyú. Ugyanaz a személy a Holdon ugyanolyan tömegű lesz, de csak 81, 5 súlyt fog súlyozni.
Az anyag és az energia a tömeg két formája. Einstein relativitáselmélete szerint az elektromágneses hullámok is tömegesek. Kétféle tömeg van: pihenő tömeg és relativisztikus tömeg. Az elmélet szerint az objektum tömege nem mindig állandó; a többi tömeg a tárgy tömege, míg a relativisztikus tömeg, amikor az objektum mozgásban van. A tömeg a energiává is átalakítható, amelyet a nukleáris energia termelésében használnak.
Bár az anyagnak nincs megfelelő tudományos definíciója, az anyag fogalma visszatér az ókori görögökhöz. Ezekben a napokban az anyagot „anyagnak” tekintették, ami azt jelenti, hogy minden, ami kézzelfogható volt, anyagnak tekinthető. A tudományos világban az anyag minden olyan tárgyat definiál, amely tömeggel vagy térfogattal rendelkezik (helyet foglal el). A legrégebbi valódi tudományos elmélet szerint a Leucippus és a Demokritus a Kr. E. A „szemcsés anyagelmélet” elmélet szerint az anyag nem folyamatos, hanem diszkrét építőelemekből épül fel.
Az anyagot általában négy állapotba vagy fázisba sorolják: szilárd, folyékony, gáz és plazma. Megállapították, hogy minden objektum molekulából áll, és minden molekula atomból, atom anyagból áll, amely kölcsönhatásban lévő szubatomi részecskékből áll. Einstein relativitáselmélete azonban kijelentette, hogy minden anyag energiává válhat. Megmutatta, hogy a hullámok néha úgy viselkedtek, mint a részecskék és a részecskék hullámként. Ez úgynevezett hullámrészecske kettősség. Ez a tömeg és az energia együttesen alkotja az anyagot. Az E = mc2 egyenlet, ahol E az m tömegű anyag darabja, c2-szerese, a fény négyzetének sebessége, sok energiát kapunk egy anyagrészből.
Amikor az anyagot eléggé melegítik, ionizálja (vagy elveszti elektronjait), ami energiát bocsát ki fény formájában. Ennek a ionizációnak a következménye, hogy a nap által kiváltott és elindított fény. Az alacsonyabb hőmérsékleten lévő atomok a fényt is tükrözhetik, bizonyos hullámhosszon elnyelhetnek, ami meghatározza a látott objektumok színeit.
