Főbb különbség: A mikroökonómia olyan gazdasági ág, amely az egyes háztartások szokásainak és pénzügyeinek tanulmányozására összpontosít. A makroökonómia az a gazdaságág, amely a gazdaság egészével foglalkozik, nem pedig az egyes piacokkal.
A mikroökonómia és a makroökonómia a gazdaságtan két fogalma, amelyeket a gazdaság megértéséhez, előrejelzéséhez és stabilizálásához használnak. Erre azért van szükség, hogy a gazdaság összeomoljon és pénzügyi instabilitást okozzon. Ezeket a módszereket a gazdaság trendjeinek megértésére és előrejelzésére is használják. A mikroökonómia és a makroökonómia gyakran együttesen használatosak és hatalmas szerepet játszanak egy ország gazdaságában, de sokféleképpen különböznek egymástól.
A mikroökonómia foglalkozik a kormányzati politikák és szabályozás hatásával is az egyes háztartásokra. Az Economist közgazdasági szótár meghatározza a Mikroökonómia mint "Az egyéni fogyasztók, fogyasztói csoportok vagy cégek közgazdaságtan tanulmányozása ... A mikroökonómia általános aggodalma a szűkös erőforrások hatékony elosztása az alternatív felhasználások között, de konkrétabban a az ár meghatározása a gazdasági szereplők optimális viselkedése révén, a fogyasztók maximalizálják a hasznosságot és a cégeket, hogy maximalizálják a profitot. "
A mikroökonómia nagy szerepet játszik a termékek sikerének és kudarcának meghatározásában, a korábbi piaci trendekre vagy a piackutatásra összpontosítva. A mikroökonómia a piaci trendek elemzésével igyekszik az áruk és szolgáltatások relatív árát megállapítani és a korlátozott erőforrások elosztását. Azt is meghatározza a termék rugalmasságát. A mikroökonómia egyéb tényezői a kamatlábak, az inflációs ráta, a vásárlóerő és az életszínvonal. A kínálat és a kereslet fogalma nagy szerepet játszik a mikroökonómia területén, mivel közvetlenül befolyásolja a termék megvásárlását. A kínálat és a kereslet törvénye nagyobb kínálatot, alacsonyabb keresletet javasol, míg az alacsony kínálat a termék iránti nagyobb keresletet okoz. Ez közvetlenül befolyásolja a termék árát is, mivel a magasabb kereslet, magasabb az ár, míg a magasabb kínálat alacsonyabb árat eredményez. A mikroökonómia „a gazdaság alulról felfelé való nézetének” tekinthető, vagy „hogyan foglalkoznak az emberek pénzzel, idővel és erőforrásokkal”.
A makroökonómia az a gazdaságág, amely a gazdaság egészével foglalkozik, nem pedig az egyes piacokkal. Magában foglalja a nemzeti, regionális és nemzetközi gazdaságokat is. A makroökonómia a „makró” görög előtagból származik, ami „nagy”. A makroökonómia a gazdaság egészének teljesítményére, szerkezetére, viselkedésére és döntéshozatalára összpontosít. A makroökonómia megköveteli a GDP (bruttó hazai termék), a munkanélküliségi ráták és az árindexek tanulmányozását egy országban annak érdekében, hogy megértsük a gazdaság működését.
A makroökonómia elemzése érdekében a makrogazdaságok különböző modelleket fejlesztenek ki annak érdekében, hogy megmagyarázzák az ország gazdaságát befolyásoló különböző tényezők közötti kapcsolatot. Ezek a tényezők közé tartozik a munkanélküliség, az infláció, a nemzeti jövedelem, a megtakarítások, a beruházások, a nemzetközi kereskedelem és a nemzetközi pénzügyek, a termelés és a fogyasztás. A makrogazdaságot úgy tekintik, mint a gazdaság egészének tanulmányozását, valamint az ország gazdaságát befolyásoló nemzeti és nemzetközi tényezőket is, amely magában foglalhatja a külföldi közvetlen befektetések, az export, a behozatal mellett a kormányzati szabályokat és szabályozásokat is. stb. A makroökonómia tanulmányozását a gazdaság általános elemzésére és stabilizálására is használják, amely közvetlenül érinti az általános embereket és a mikroökonómiat.
A makroökonómia három fő fogalma, amelyek nagy szerepet játszanak, a kibocsátás és a jövedelem, a munkanélküliség, az infláció és a defláció. A nemzeti kibocsátás az adott időszakban az ország által termelt összes érték összege. Ez exportot eredményez az ország számára. Az országban a munkanélküliség mértékét a munkanélküliségi ráta határozza meg, amely abból adódik, hogy a munkaerő jelenleg nem része az embereknek, és a munkát keresők is. Az infláció és a defláció a pénz értékéhez kapcsolódik. A pénz értékének emelkedése és csökkenése meghatározza egy ország valutaértékét. A nagyobb gazdasági sokkok elkerülése érdekében, mint például a Nagy Depresszió, a kormányok olyan politikákat alakítanak ki, mint a fiskális politika és a monetáris politika, hogy továbbra is fenntartsák a gazdaság stabilitását és növekedését.
