Főbb különbség: A film noir a filmalkotás stílusa, melyet főként a hollywoodi bűnügyi drámák leírására használnak az 1940-es évek elejétől az 1950-es évek végéig. Ezeknek a bűnügyi drámáknak általában alacsony kulcsú fekete-fehér chiaroscuro stílusa van. A neo-noir egy olyan stílus, amelyet a film noirját követő időszakban alkalmaznak. A neo-noir lényegében „új-noir”. A neo-noir-filmek az 1970-es és az 1950-es évek filmjeire emlékeztetnek. Ugyanakkor frissített témákat, tartalmat, stílust, vizuális elemeket vagy médiát is beépítettek a filmek naprakészebbé tételéhez.
A film noir stílusában alkalmazott technikák a német expresszionista filmművészet emlékezetét tükrözik. A képernyő vizuálisan sötétebb, mint az átlagos film, hosszú, mély árnyékok. Ez ellentétben állt a szokásos, világos, fényes dokumentumfilmekkel, amelyeket gyakran filmekben alkalmaznak. A filmben a kamera szögei gyakran nagyon kreatívak és szokatlanok voltak. Ez azt jelentette, hogy növeli a légkört, és növeli a néző érzését. A filmek gyakran sötét esős éjszakákat alkalmaznak, amelyek szintén a légkör hozzáadását célozták. Ezeken a filmeken egy gyakori ikonikus jelenet volt a főszereplő, aki egy sötét, magányos utcán sétált egy különösen esős éjszakán, és megvitatta az őt érintő erkölcsi kérdéseket.
A film filmek filmjei hangsúlyozzák a cinikus attitűdöket és a szexuális motivációkat. Ezekben a filmekben a főszereplő egy hősellenes, általában egy magánszem, egy egyszerű ruhás rendőr, egy szerencsétlen szörnyű, egy törvénytisztelő állampolgár, aki egy bűncselekmény életébe csábít, vagy egyszerűen a körülmény áldozata. Általában egy olyan ember, aki elidegenedett a társadalomtól, egzisztenciális válságot szenved, gyakran téved a femme fatale. Komoly ember, aki erkölcsileg kétértelmű döntésekkel szembesül. Folyamatosan harcol a körülötte lévő világgal, ami úgy tűnik, hogy kihozza őt.
A neo-noir egy olyan stílus, amelyet a film noirját követő időszakban alkalmaznak. A neo-noir lényegében „új-noir”. A neo-noir-filmek az 1970-es és az 1950-es évek filmjeire emlékeztetnek. Ugyanakkor frissített témákat, tartalmat, stílust, vizuális elemeket vagy médiát is beépítettek a filmek naprakészebbé tételéhez.
A neo-noir-filmekben gyakran használt témák az identitásválságokat, a memória problémákat és a szubjektivitást foglalják magukban. Ezeknek a filmeknek a fontos ismétlődő témája a technológiai fejlődésből és a társadalomra gyakorolt hatásokból eredő problémák.
A neo-noir-féle filmek annyira meggyőzőek és magukban foglalják, hogy a filmelméleti szakemberek azt állítják, hogy nincs megfelelő definíció a neo-noirról. Robert Arnett szerint: "Neo-noir annyira amorf, mint egy műfaj / mozgalom, minden olyan film, amely nyomozóval vagy bűncselekménnyel bír." A neo-noir műfaját gyakran átfedték más műfajokkal, hogy noir komédiákat, noir westerneket, horror noirokat, pszicho noirokat, sci-fi noir-okat, stoner noir-t és szuperhős-noirokat készítsenek. A neo-noir témáit gyakran különböző televíziós sorozatban és animációs sorozatban is alkalmazták.
