Főbb különbség: A babok a Fabaceae család több nemzetségéből származó nagy növények hüvelyei vagy magjai (más néven Leguminosae). Annak ellenére, hogy az angol nyelv szerint a „bab” más magokra vagy szervekre (hüvelyekre) is utal, amelyek hasonlítanak a hüvelyes magokhoz vagy hüvelyekhez. A borsó egyfajta bab, és a nevet a leggyakrabban a kis gömbölyű vetőmagra vagy a Pisum sativum pod gyümölcs magjára vetik. A pódákat botanikusan gyümölcsnek tekintik, de a főzés során leggyakrabban zöldségnek tekintik.
A bab és a borsó definíciója a régiótól és a nyelvjárástól függően változhat, ami sok zavart okoz, megkülönböztetve egymást a másiktól. Néhány országban, például Indiában a bab és a borsó is dal néven ismert. Annak ellenére, hogy ugyanazok lehetnek, vannak különbségek azok között.
Bár eredetileg a bab kifejezés csak a széles vagy fava bab vetőmagjára vonatkozott, most már kiterjesztették a Phaseolus vulgaris növényi nemzetség tagjait, például a közös babot és a futó babot, valamint a kapcsolódó Vigna nemzetséget. Magában foglalja a szójababot, a borsót, a csicseriborsót (garbanzos), a vikákat és a lupinokat. A babok, mint a leguminasae növények, a gyökércsomókban található rhyzobium baktériumok segítségével önmaguk rögzítésével kapják meg nitrogénigényüket. A babok mind a pólus formában nőnek, ahol szükség van valamire a szőlő befogásához, vagy bokor formában.
Több mint 40 000 babfajtát jegyeztek fel, bár rendszeres fogyasztásra csak néhány fajta termelhető. A bab nyáron termesztett növények, és meleg hőmérsékletet igényelnek, és 50-60 nappal az ültetés után érik. Amint érették őket, sárgák és kiszáradnak, míg a babbal belsejében a zöld színtől az érett színig változik. A babok jól ismertek a rostokban és az oldható rostokban, ami segít a koleszterinszintnek; magas fehérjetartalmú, komplex szénhidrátok, vas és folsav. A babokról ismert, hogy az emberekben is előfordulnak duzzanat az oligoszacharidok miatt, amelyek az emésztés melléktermékét képező gázt termelnek.
A borsó egyfajta bab, és a nevet a leggyakrabban a kis gömbölyű vetőmagra vagy a Pisum sativum pod gyümölcs magjára vetik. A pódákat botanikusan gyümölcsnek tekintik, de a főzés során leggyakrabban zöldségnek tekintik. A borsó kifejezés a Fabaceae-ból származó egyéb ehető magok leírására is használható, mint például a galambborsó (Cajanus cajan), a cowpea (Vigna unguiculata) és a több Lathyrus fajból származó mag.
A borsó hideg évszakos növények, és magas vagy törpe fajtákban kaphatók. A borsó leggyakrabban olyan szőlőn termődik, amelyek egy tekercshez hasonlítanak, és minden szerkezetet vagy rácsot körbefutnak a támogatáshoz. A P. sativum egy éves növény, amelynek életciklusa egy év. Télről a nyár elejére telepíthető, a helytől függően. A borsókat általában mélyen (30-40 mm) vetik, kettős vagy szűkített sorokban, és akár 450–1 500 mm-es magasságig is eljuthatnak. Az átlagos borsó 0, 1 és 0, 36 gramm között van. A borsó frissen, hüvelyben, konzervben és fagyasztva is rendelkezésre áll, ami egész évben hozzáférhetővé teszi. Néhány borsó, amelyet borsónak neveznek, úgy termesztik, hogy száraz borsót termeljenek, mint az érlelt borsó, amelyet az érett hüvelyből hántunk. A borsó nagy mennyiségű rost, ásványi anyag, fehérje, lutein és vitamin.
A bab és a borsó hasonló, mivel mindkettő pulzusos növények, és ugyanabba a leguminaszi családba tartoznak. Hasonló botanikai tulajdonságokkal rendelkeznek, és olyan fajtákkal rendelkeznek, mint a hegymászás és a törpe. Mind a bab, mind a borsó magas a rostokban, a fehérjében, és a táplálkozásellenes tényezők közé tartozik a barnulás és a fitinsav. Mindkét növény önbeporzással készül, és biológiai tüzelőanyagként, zöldtrágya és rhyzobium bio trágyaként használható.
Míg a bab és a borsó ugyanabba a családba tartoznak, sok funkcióban különböznek egymástól. A kettő között egyértelmű különbség a növekedési minták; míg a borsó szőlőültetvényeivel támaszkodik, de a babok nem rendelkeznek ezzel, és a zsinórok is támogatják magukat, vagy külső támogatási rendszereket igényelnek. A kettőnek különböző szár-jellemzői is vannak; a borsó üreges szárú, míg a babok szilárdabbak.
