Főbb különbség: A Pinocytosis a folyadékok felszívódása, míg a fagocitózis a szilárd tárgyak abszorpciója, amelyek lényegében a sejt számára táplálkoznak.
Mind a pinocitózis, mind a fagocitózis az endocitózis típusai. Az endocitózis egy olyan folyamat, amelynek során a sejtek elnyelik őket. Ezek a molekulák gyakran tartalmaznak fehérjéket és más anyagokat, amelyek fontosak a sejt létezéséhez. Az endocitózis folyamatát minden sejt használja, mivel a molekulák nagy poláris molekulák, amelyek nem tudnak átjutni a hidrofób plazma vagy sejtmembránon.
A Pinocytosis a folyadékok felszívódása, míg a fagocitózis a szilárd tárgyak abszorpciója, amelyek lényegében a sejt számára táplálkoznak. Majdnem minden sejt pinocitózist végez, de a fagocitózist csak olyan speciális sejtek végzik, amelyek védik a szöveteket a baktériumok, sejttörmelék és egyéb abnormális anyagok elszívásával.
A Pinocytosis lényegében a folyadék abszorbeálásának folyamata a tartalmával együtt a sejtbe. A sejt ezt úgy teszi meg, hogy keskeny csatornákat képez a membránján keresztül. Ezek a csatornák körülveszik a folyadékot és az összes tartalmát, majd összezárják a vezikulumokat, így a folyadék sikeresen felszívódik a sejtbe. A molekulák ezután lizoszzómákkal olvadnak, hogy hidrolizálódjanak vagy lebontják őket. A pinocitózis folyamata sok energiát igényel adenozin-trifoszfát formájában. Ez a kémiai vegyület, amelyet általában a legtöbb sejtben használnak energiának.
A fagocitózis a részecskék elnyelésének és lenyelésének folyamata a sejtek és számos tiltakozás, mint amúgy tápanyagok beszerzésére. Az abszorpciós folyamat hasonló a pinocitózishoz, azzal a különbséggel, hogy a folyadék helyett az abszorbeált anyag alapvető tápanyagok, amelyeket csatornával veszünk körül, majd a hólyagokba tapadnak. A tápanyagokat ezután lizoszómákkal fuzionálják és enzimek szerint lebontják. Az összes hulladékanyagot ezután kikerül a cellából.
A fagocitózis szinonimája az egysejtű szervezetek étkezésének, azonban a többsejtű állatokban ezt a folyamatot úgy alakították ki, hogy megszüntesse a hulladékot és a törmeléket, ellentétben a tápanyagokkal és a cellás folyamatok üzemanyagával. Ez különösen igaz az immunrendszerben lévő sejtekre, amelyek fagocitózist használnak a kórokozók és más sejttörmelékek eltávolítására, beleértve a baktériumokat, a halott szöveteket és a kis ásványi részecskéket.
A fagocitózis által felszívódó anyag olyan nagy lehet, mint a sejt, amely megköveteli, hogy a sejt olyan vezikulákat hozzon létre, amelyek elég nagyok ahhoz, hogy körülvegyék a tápanyagokat. A pinocitózisban azonban a vezikulák sokkal kisebbek, mivel csak olyan folyadékokat kell körülvinniük, amelyek nem rendelkeznek konkrét alakzattal. Technikailag a pinocitózis fagocitózisként működik, az egyetlen különbség, hogy a fagocitózis specifikus az általa szállított anyagokban. Ez annak a ténynek köszönhető, hogy a fagocitózis a teljes részecskéket magában foglalja, amelyet később enzimek bontanak fel, és abszorbeálódnak a sejtekbe, míg a pinocitózis főként a már feloldott vagy lebontott élelmiszert elnyeli.