Főbb különbség: A fő különbség az LCD és a PVA között az, hogy az LCD olyan kijelzőpanel, amely folyadékkristályokat használ a kép előállításához, míg a PVA egy TFT LCD típus.
A fő különbség az LCD és a PVA között az, hogy az LCD olyan kijelző panel, amely folyadékkristályokat használ a kép előállításához, míg a PVA (mintás függőleges igazítás) egy LCD típus.
Az LCD-n egy kiválasztott típusú folyadékkristályt használnak, amelyet csavart nematikusnak (TN) neveznek, és amelyek formája csavart. Ha áramot alkalmazunk ezekre a kristályokra, a feszültségtől függően bizonyos mértékig lazulnak. Az LCD-réteg egy rétegképződésben van, a tükörre visszaverődéssel kezdődik, majd egy pohár, amelyen az alsó oldalon egy polarizáló film található, és a tetején egy közös elektród sík indium-ón-oxidból készül. Ezután egy folyékony kristályréteg, amelyet egy másik üveg, egy elektróda és egy másik polarizáló film követ, amely egyenes szögben van az elsővel. Az LCD-t ekkor a tápforráshoz csatlakoztatják, amely feltöltést biztosít a kristályoknak, és képeket hoz létre a képernyőn. Az LCD-k háttérvilágításával a kép láthatóvá válik a felhasználó számára. Az LCD-k leggyakrabban háttérvilágításként használják a CCFL-et (hideg katódos fénycső), de a trend most LED-ekre vált (fénykibocsátó diódák).
A PVA panelek gyakran ditheringet és FRC-t (frame rate control) használnak, amely az alacsony színfelbontású kijelzőpanelekben magasabb színminőséget biztosít. A PVA-technológia egy másik típusa az S-PVA (Super Patterned Vertical Alignment), amely nem használ színstimulációs módszereket és legalább 8 bites színt alkalmaz színes színegységre. Az S-PVA kiküszöböli a szilárd feketék ragyogó szögét, csökkenti a leállási szög gamma eltolódását és olcsóbb, mint a normál PVA panelek.