A legfontosabb különbség: a búvárkodás és a snorkeling mind a víz alatti sport kaland és rekreációs tevékenység a világ minden tájáról. Mindkét feltétel között a fő különbség az, hogy a búvár a hátsó részén oxigéntartályt kap, hogy belélegezzen belőle. A búvárnak nem kell feltétlenül úszónak lennie, és ha eltávolítjuk az oxigéntartályt a búvárruhából, akkor a tevékenységet Snorkelingnek nevezzük. A snorkeling valójában úszás egy légzőcsővel, amely egy cső és egy maszk, amely lehetővé teszi a úszó számára, hogy lélegezzen a szájban a víz alatti úszás közben. Mindkét sport különbözik az olyan technikáktól, mint a snorkeling, nem igényel képzést, míg a búvárkodásnak megfelelő képzésre van szüksége.

Búvárkodás

A Búvárkodás az önálló, víz alatti légzőkészülékek rövidítése. A búvárok élvezhetik a függetlenséget, hogy ténylegesen rendelkezzenek személyes helyükkel, és nem kell megtanulniuk az úszást, hogy élvezhessék ezt a tevékenységet. A búvároknak lehetőségük nyílik a víz alatti mély merülésre, hogy felfedezzék a korallzátonyokat, a növény- és állatvilágot és más víztesteket saját légzőkészülékükön vagy levegőellátásukon keresztül. Ez a sport lehetővé teszi a búvár számára, hogy mély víz alá menjen a szépség feltárásához egy szorosan illeszkedő búvárruhával és egy oxigéntartályon keresztül lélegezve. A búvár elsődlegesen víz alatti úton halad át a lábakhoz rögzített uszonyokkal, a test öltöny részeként, és más felszerelések tartalmazzák a víz alatti látást javító maszkot.

Búvárkodáshoz használt berendezések:

A felszerelés összetettebb, mint a snorkelinghez képest nehezebb. A berendezés a leggyakoribb keverékkel ellátott, nyomás alatt álló gáztartályból áll, amelyet Nitroxnak neveznek, más néven Enriched Air Nitrox (EAN) néven, amely levegő extra oxigénnel, általában 32-36% extra oxigénnel és kevesebb nitrogénnel. Ez az oxigén segít minimálisra csökkenteni a betegség kockázatát, mint például a dekompressziós betegség. A tevékenységet főleg a maszk szemével és az orrával és a szájnyílással ellátott félmaszk segítségével végzik, amely a légzőgázt az újratelepítőből biztosítja. A másik közös elrendezés egy teljes arcmaszk, amely a szemet, az orrát és a száját fedi, és gyakran lehetővé teszi a búvárnak az orrán kell lélegeznie. A professzionális búvárok nagyobb valószínűséggel használják a teljes arcot, ami megvédi a búvár légutakat, ha a búvár elveszti az eszméletét. A leggyakrabban használt búvárkészlet egyetlen tömlőt használ, és egy 2 fázisú szabályozóval ellátott nyitott áramkörrel van ellátva, amely egyetlen hátsóan rögzített nagynyomású gázpalackhoz van csatlakoztatva, amelyben az első fokozat a hengerhez van csatlakoztatva, és a második szakasz a a szájrész.

Képzés a búvárkodáshoz:

A búvárkodás a vízbe merülés előtt több edzést igényel, mint a búvárkodás. Mivel a búvár jóval a felszíni szint alatt van, megfelelő légzési technikákat kell alkalmazni a tartály vagy cső használatával, és meg kell értenie mindazokat az óvintézkedéseket, amelyeket a tevékenység során figyelembe kell venni. Ahogy az egyik leereszkedik, a búvár a vízmélység miatt további nyomást gyakorol a tüdőre és a mellkasra, így ismernie kell az összes jelet, hogy kommunikáljon a trénerrel, ha a búvár mellett van. A tréning túlzottan drága, de néha szükségessé válik, hogy bizonyítékként szolgáljanak arra, hogy tanúsított búvárként élvezhetik a tevékenységet. Sok üdülőhely és tanfolyam ilyen képzési programokat szervez.

Az egészségre gyakorolt ​​hatás:

A búvárkodás bizonyos kockázatot és hatást gyakorolhat az egészségre, beleértve a sűrített levegő, mint a dekompressziós betegség, az oxigén toxicitás, a törés, a nitrogén narkózis és a víz alatti látás káros hatásait.