A legfontosabb különbség: az „önző” emberek csak személyes nézeteikre és tiszteletükre koncentrálnak, és így elkerülik a többieket. Míg az „Önközpontú” egyén azok, akik túlságosan aggódnak csak az igényeik és fontosságuk miatt. Mindkét szó azt az embert tükrözi, akik elsődleges fontosságot tulajdonítanak maguknak. Ezek nem vonatkoznak más személyekre, vagy figyelmen kívül hagyják részvételüket.
Valójában mindkét szó, az „önző” és a „saját érdekű” kifejezés ugyanaz. De kissé eltérnek mély magyarázataikban; vagyis az önző az önzéshez kapcsolódik, amelyben az egyének szándékosan megpróbálják javítani a költségrészük egy részét másoktól. Vagy úgy is tekinthető, hogy mások előnyét élvezik és teljesítik a vágyat. Míg az önközpontú az önközpontúságból származik, amelyben az egyének jobban hangsúlyozzák mondásaikat, irányaikat vagy gondolkodásmódjukat, hogy elérjék céljaikat. Itt figyelmen kívül hagyják a többi személyt anélkül, hogy megismernék őket.
Egy személy önző, amikor túlságosan tudatos az igényeiről és igényeiről; és így azok megvalósítása érdekében szándékosan és tudatosan dolgokat hajtanak végre, hogy elérhessék igényeiket. Sokszor az emberek az önzésben sok mindent figyelmen kívül hagynak; elkezdenek megtalálni az utat, hogy elkerüljék azokat a dolgokat, amelyekből csalódottak. Nem szembesülnek velük, hanem inkább távol tartanak tőlük. Az önzés azt is jelenti, hogy csak egy önmaga és haszna gondolkodik; akkor a nyereség azon részének elérése érdekében, amelyet az adott személy bármilyen helyzetben választhat. Szélesebb értelemben az önmagunk kétségbeesettségére vonatkozik, hogy mindent csak magukkal és nem másokkal kell megtenni.
Az önközpontú személy az, aki túlzott jelentőséget tulajdonít magának és a hozzájuk kapcsolódó dolgoknak. Ezek azok, akik elsődlegesen csak a mondásaikra összpontosítanak, és csak magukról és a kapcsolódó dolgokról beszélnek. Nem a másokkal kapcsolatos, és nem jelent fontosságot. Az önközpontú emberek figyelmen kívül hagyják mások szükségleteit, és csak azt teszik, ami a legjobb nekik. Ezeket egocentrikusnak, egoisztikusnak és egoisztikusnak is nevezhetjük. Itt a személy még nem látja el a cselekedeteiket vagy a tárgyalásaikat. Az „önközpontú” kifejezést leginkább negatív konnotációba vesszük, mivel a szó egyértelműen magára hivatkozik. A szélsőséges formákban a viselkedést a személyiségzavar típusának tekintik. Az ilyen típusú rendellenességgel küzdő emberek nagyon aggódnak vagy nézeteikre koncentrálnak. Hiányoznak az empátia, és gyakran túlzásba veszik a saját fontosságukat. Ennek következtében az ilyen típusú emberek nehezen tudnak együttműködni és kezelni kedvesüket.
Mind a szavak, mind az önzőek, mind az önközpontúak jobban hangsúlyozzák az „én” szempontot. Az önző olyan cselekmény, amelyet az egyén szándékosan céljai vagy céljainak elérése érdekében szándékosan végez. Míg az önközpontúak azokra utalnak, akik elsődlegesen úgy tekintik őket, mint mások, és figyelmen kívül hagyják őket. Az önközpontú egyének hajlamosak úgy viselkedni, mintha így viselkednének. Emellett időnként az önző személy is megváltozhat; de az önközpontú egyén fix és helyhez kötött, ezért ezek nem változnak. Az önző néha pozitív konnotációba kerül, de az önközpontú mindig negatív konnotációba kerül.
Önző és önközpontú összehasonlítás:
Önző | Önközpontú | |
Rövid leírás | Az önző csak önmagára való odafigyelésre vagy gondozásra utal. Általában a saját érdekeit, előnyeit, jólétét, kényelmét és másokkal foglalkozik, függetlenül mások érdekeitől. | Az önközpontúság elsősorban vagy többnyire saját érdekeit érinti. Az önközpontú emberek önzőnek és akár önállónak tekinthetők. A szó archaikus használata fix és változatlan. |
Forms | melléknév | melléknév |
Szinonimák | egocentrikus, egoista, egoisztikus, önközpontú, önközpontú | egocentrikus, egoista, egoisztikus, önközpontú önfelszívó, önálló, önző, nárcisztikus |
antonimák | önzetlen, altruista, önzetlen, figyelmes, nagylelkű, nyilvános szellemű, önmegtagadó, önadó, önfeláldozás, önfeláldozás, megosztás | altruista, önzetlen, önzetlen |
A természetük | Az önzőség valami, amit egy személy szándékosan tesz. | Az önközpontúság nem szándékos, de az adott személy számára nem ismert; folytatódik abban az állapotban. |