Főbb különbség: A Stub és a Driver két különböző típusú kód, amelyeket a szoftverfejlesztésben, különösen a szoftver tesztelésben használnak. A Stubs funkciókat a Top Down integrációban használják, míg az illesztőprogramokat a Bottom Up Integration funkcióként használják. A csonkokat és a meghajtókat gyakran használják a portálás, az elosztott számítástechnika, valamint az általános szoftverfejlesztés és tesztelés során.

A Stub és a Driver két különböző típusú kód, amelyeket a szoftverfejlesztésben, különösen a szoftver tesztelésben használnak. A szoftverfejlesztés során idő van, amikor a kód egy részét tesztelni kell. Ez lehetővé teszi a kifejlesztettnek, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a kódnak ez a része jól működik, mielőtt továbblép a kód következő részébe. Előfordulhat azonban, hogy a kódnak ez a része nem működik megfelelően a kód más részeiből származó bemenetek nélkül, amelyeket még be kell írni. Ez az a hely, ahol a dummy kódok jól használhatók.

A dummy kódok pszeudokód, ami alapvetően azt jelenti, hogy hamis kódok, amelyek segítenek a meglévő kód viselkedésének ösztönzésében. Ez azt jelenti, hogy a fejlesztő a kódok azon részei helyett ezeket a dummy kódokat használhatja, amelyek még nem lettek megírva, hogy az eredeti kód által kiadott kimeneteket replikálhassák. Ezeket a kimeneteket ezután a kód kódolt részének tesztelésére lehet használni.

A Stubs és a Drivers két különböző típusú dummy kódot tartalmaz, és így másképpen használják. A Stubs funkciókat a Top Down integrációban használják, míg az illesztőprogramokat a Bottom Up Integration funkcióként használják. A csonkokat és a meghajtókat gyakran használják a portálás, az elosztott számítástechnika, valamint az általános szoftverfejlesztés és tesztelés során.

Tegyük fel, hogy három kód: A, B és C, és az adott irányba futnak, azaz A-> B -> C. Most az A kódot fejlesztették ki, és tesztelni kell, de a B és C kódok még mindig szükségesek fejleszteni kell, és az A kód nem fog futni B és C bemenet nélkül. Ezért B és C helyett csonkokat használnak. Ezek a csonkok a B és C kódokat utánozzák, és még olyan kimenetet adnak, amely hasonló a B és C adna. Ezt Top Down Integrációnak nevezzük, azaz felülről lefelé.

Ugyanígy képzeljük el most, hogy a B és C kódokat kifejlesztették és tesztelni kell, de az A kódot még ki kell dolgozni, és a másik két kód nem fog működni az A. kód bevitele nélkül. Ez az illesztő ezután az A kódot utánozza, és megadja a B és C bemenetet, hasonlóan az aktuális A kódhoz. Ez az úgynevezett Bottom Up Integration, azaz alulról felfelé történő tesztelés.

A Stubs és a Drivers alapvetően rutinok, amelyek valójában nem tesznek semmit, kivéve a bejelentést és a paramétereket, amelyeket elfogadnak. A kód többi része ezután ezeket a paramétereket átveheti és bemenetekként használhatja. A csonkokat és az illesztőprogramokat csak általánosan használják a rutinok helyőrzőinek, azaz a még fejlesztendő kódoknak. Ezért a csonkok és az illesztőprogramok csak annyi kódot tartalmaznak, amely lehetővé teszi, hogy összeállítsák és összekapcsolódjanak a program többi részével.

Stub és Driver összehasonlítása: