Főbb különbség: az öngyilkosság az a cselekmény, amely szándékosan saját életét veszi. Az eutanázia a gyakorlat, hogy valaki életét szándékosan megszünteti a fájdalom és a szenvedés enyhítése érdekében.
Az öngyilkosság a saját életének szándékos elkövetése. Gyakran a kétségbeesésből következik be, a stressz tényezők, például a pénzügyi nehézségek, az élet vagy a szeretet okozta boldogtalanság miatt. Ez egyúttal mentális zavar, például depresszió, bipoláris zavar, skizofrénia, alkoholizmus vagy kábítószer-visszaélés lehet.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) becslése szerint világszerte a 13. legnagyobb halálok. Minden évben több mint egymillió ember hal meg öngyilkossággal. Becslések szerint világszerte évente 10-20 millió nem-halálos öngyilkossági kísérlet van. A 35 év alatti tinédzserek és felnőttek között a halálok egyik fő oka. A férfiak három-négyszer nagyobb valószínűséggel próbálnak öngyilkosságot próbálni, mint a nők. Számos öngyilkosság-megelőző segélyvonal és szervezet működik, amelyek célja az öngyilkossági és öngyilkossági gondolatokkal foglalkozó emberek segítése.
Merriam-Webster az eutanáziát úgy határozza meg, hogy „a reménytelenül beteg vagy sérült személyek halálának meggyilkolása vagy megengedése viszonylag fájdalommentes módon, kegyelmi okokból.” jó) + thanatos (halál), ami könnyű halált jelent.
Az eutanázia alapvetően az élet szándékos befejezésének gyakorlata annak érdekében, hogy megkönnyítse a fájdalmat és a szenvedést. Ezt gyakran úgy is nevezik, mint egy választást arra, hogy sok pro-eutanázia aktivista méltóságteljesen éljen. Az eutanázia különböző módon kategorizálható, amely magában foglalja az önkéntes, nem önkéntes vagy akaratlan. Az önkéntes, nem önkéntes és akaratlan eutanázia tovább osztható passzív vagy aktív eutanáziára.
Az önkéntes eutanáziát „öngyilkosságnak” is nevezik. Ez az, amikor az ember segíti a betegeket és a szenvedést, hogy saját életét vegye. A passzív önkéntes eutanázia az, amikor az élet támogatása van, és kéri, hogy vegyék le az élet támogatását, hogy meghaljanak, és inkább elviseljék az élet fájdalmát. A passzív eutanázia lényegében a közös kezelések, például az antibiotikumok visszatartása, amelyek az élet folytatásához szükségesek. Az aktív önkéntes eutanázia az, amikor egy személy kéri a kábítószereket vagy a kiegészítőket, hogy megöljék magukat, hogy esetleg ne szenvedjenek fájdalmat. Ez a leggyakoribb krónikus betegségekben szenvedőknél.
A nem önkéntes eutanázia (néha kegyelmi gyilkosság) az eutanázia, ahol az érintett személy kifejezett hozzájárulása nem áll rendelkezésre, például ha a személy tartós vegetatív állapotban van. Nem önkéntes eutanázia esetén a család, a házastárs vagy a törvényes képviselő dönt arról, hogy a személyt elveszik az életbiztosításból (passzív eutanázia), vagy halálos injekciót adnak életük végére (aktív eutanázia).
Az akaratlan eutanázia akkor fordul elő, amikor az eutanáziát olyan személy végzi, aki képes tudatos hozzájárulást biztosítani, de nem azért, mert nem dönt, hogy meghal, vagy mert nem kérték őket. A legtöbb esetben ez gyilkosságnak tekinthető, mivel a személynek nem volt választása vagy tudása az életük végéről.
Az öngyilkosság és az eutanázia ellentmondásos témák. Sok vallás, mint például a kereszténység, az iszlám és a judaizmus, az öngyilkosságot és az eutanáziát Isten bűncselekményének tekinti, hiszen úgy vélik, hogy csak Istennek van joga és hatalma az élet megadására és elvesztésére. Ezen érvelés miatt az öngyilkosságot gyakran komoly bűncselekménynek tekintik, még a modern nyugati gondolkodásban is. Egyes országokban a sikertelen öngyilkossági kísérletet törvény szerint büntetendőnek tartják. A passzív önkéntes eutanázia néhány országban és egyes amerikai államokban törvényesnek tekinthető. Ezeket a törvényeket főként azért hajtották végre, mert az aktivisták tiltakoztak egy személy választását méltóságteljesen élni és meghalni. A nem önkéntes eutanázia és a akaratlan eutanázia minden országban illegális.
