A legfontosabb különbség: a héber és a jiddis a zsidók által beszélt két különböző nyelv. A két nyelv között a fő különbség az, hogy a héber az Izraelben lakó zsidók hivatalos nyelve, míg a jiddis a világ legkülönbözőbb része a zsidóknak.

A héber és a jiddis a zsidók által beszélt két különböző nyelv. A két nyelv között a fő különbség az, hogy a héber az Izraelben lakó zsidók hivatalos nyelve, míg a jiddis a világ legkülönbözőbb része a zsidóknak.

A két nyelv különbözik egymástól, annak ellenére, hogy a jiddis valójában héberül gyökerezik. A zsidó Tóra, amely a judaizmus legszentebb könyve, bibliai héber vagy ősi héber nyelven íródott. Ezért a héberet szent nyelvnek tartották, és túl tiszta ahhoz, hogy a napi kommunikációhoz használhassák. Továbbá, a héber túl nehéz volt a közönség számára, hogy megértse.

Így az idő múlva olyan országokban élő zsidók, akik Lengyelországban és Németországban élnek, megértették a törött héberülést és a regionális nyelveken beszélgetést, saját nyelvüket fejlesztették: jiddis. Tehát a jiddiszi héber, német, aramea és több más nyelv kombinációja.

A jiddis nagyon népszerűvé vált egész Kelet-Európában, így a zsidóknak hatékony és egyszerű módja volt a beszélgetésnek, amely egyedülálló volt a zsidó kultúrában. Azóta gazdag irodalmi, színházi és zenei kultúra alakult ki. Végül, a II. Világháború idején és közben, sok zsidó elmenekült Európából az Amerikába, mivel az egész Kelet-Európában szembesült. Ez hatékonyan hozta a jiddis nyelvet az Atlanti-óceán felett.

A jiddis nyelvet még mindig a zsidók kis csoportjaiban beszélték a világ különböző részein, különösen Európában és Amerikában. Mégis, a héberhez képest a jiddis sokkal újabb nyelv. A jiddis valamikor a 900 és 1100 év közötti nyelvként ismertté vált. Míg a héber a bibliai idők óta van.

Amikor létrejött Izrael állapota, a héber, mint az idősebb és holier nyelv, az állam nyelvévé választották. Továbbá meggyőződés volt, hogy a jiddis-t gyakrabban beszélték, ez a közönség és a nyomornegyed lakói. Ezért Izrael modern büszke nemzete megérdemelt egy bibliai, tiszta nyelvet.

Mivel a jiddis a héberből származik, bizonyos mértékig kölcsönöz annak ábécéjét is. A jiddis azonban nem használ néhány magánhangzót, amelyet a héber nyelvben használnak. A jiddiszi magánhangzóként néhány guturalis kononáns, például a héberül ayin és aleph is használatos.

Továbbá, a héber jól megfogalmazott nyelvtan, míg a jiddis számos kivételt tartalmaz a nem egyértelműen meghatározott nyelvtani szabályokról. Ennek oka főként annak a ténynek köszönhető, hogy a jiddis számos különböző nyelv összeállítása, és ezért számos szabályt fogadott el, ami nem meghatározott definíciót eredményezett. A héber és a jiddis szavak pluralizálásának módja is különbözik. Főként csak kétféleképpen lehet többes számot készíteni héberül, míg a jiddisben sokan vannak, főleg a fordítási tényező miatt.

Egy másik különbség a két nyelv között a szavak több szótaggal való kiejtése. Jiddisben a stressz az utolsó előtti szótagra, azaz a legutolsó szótagra kerül. Míg a stressz a héber utolsó szótagra kerül.