Főbb különbség: A barlang tetőjén lógó sztalaktitok találhatók. A talajból a sztalagmitok képződnek, és a földről emelkedő hegyek.
A sztalaktit és a sztalagmitok a barlangokban, leggyakrabban mészkőben találhatók. Ezek nagyon fontosak a földrajzi tanulmányokban, és segítenek a sziklák és ásványok visszaszerzésében. Ezeket a felfedezők nagyon keresik. A HowStuffWorks példája segít megérteni, hogy miért fontos megérteni a kettő közötti különbséget. Két felfedező keres egy sötét barlangot, amely kutatásra ásványi anyagokat vesz fel. Olyan területre jönnek, amelyet még egyetlen ember sem fedezett fel. Gondoskodnak arról, hogy ne érjenek semmire, hogy biztosítsa a terület szennyeződését. Az egyik felfedező, aki megcsodálta a sziklák szépségét és csillogó ásványi anyagát, hiányzik a fejében. A másik felfedező kiabál: - Vigyázz erre a sztalagmitra! - Az első felfedező felnéz, de téved, hogy zavarja a sztalagmit és a sztalaktitot; egy lépést tesz, és a padlón megszakítja a sztalagmitot. Végül szennyezi a területet, ami megváltoztathatja az eredményeket. Ezért fontos megérteni a kettő közötti különbségeket.
A sztalaktitok és a sztalagmitok ásványi lerakódások, amelyek barlangszerkezetekké alakulnak, és egy barlang belsejében találhatók. Ezek leggyakrabban a mészkő barlangokban találhatók. A barlang tetőjén lógó sztalaktitok a jégcsapokhoz hasonlóan találhatók. A talajból a sztalagmitok képződnek, és hegyes alakzatok, amelyek a földről emelkednek, hasonlítanak a forgalmi kúpokra.
A sztalaktitok és a sztalagmitok a „stalassein” görög szóból származnak, ami „csöpögni”. Ez azért van, mert általában nedvesek, és víz csöpögnek belőle. Mindkét szerkezet kalcitból áll. A kalcit kalcium- és karbonátionokból áll, és kalcium-karbonát néven ismertek. Amikor a víz egy barlangba esik, a sziklákon átfolyik, és felemeli a mészkőből és a szén-dioxidból származó üledékeket. A kalcium-karbonát, a szén-dioxid és a víz kombinációja egy kalcium-bikarbonát néven ismert ásványi anyagot eredményez. A kalcium-hidrogén-karbonát a sziklákba kerül és a barlang tetőjén keresztül csöpög, így a kalcit lerakódások maradnak. Ezután a lerakódások továbbra is sztalaktit hoznak létre. A sztalaktit ezután csepegteti a vizet a földre, ahol a csepegő víz a talajon lévő kalcitbetétek mögött hagy. Ezek a lerakódások egymás tetejére halmozódnak, és a talajból kilépő halmokhoz vezetnek, és sztagmitákat hoznak létre. A sztalaktitok és a sztalagmitok évszázadokig tartanak.
Könnyebb módja annak, hogy emlékezzünk a kettő közötti különbségre, hogy ne feledjük, hogy a sztalaktitnak van egy „c” -e, hasonlóan a jégcsaphoz, amely szintén felakaszt. Míg a sztalagmitnak van egy „g” -e, amit a „föld” szó is tartalmaz. A „g” a sztalagmitban arra használható, hogy emlékezzünk rá, hogy a földön találhatók.
