Főbb különbség: A fekete bors a leggyakrabban használt bors, amelyet sok konyhában fűszerként vagy fűszerként használnak. Fekete borsot termelnek, amikor betakarítják, amikor még mindig a zöldpaprika növény zöld éretlen cseppjei. A feketehez hasonló zöldpaprika éretlen borsdarabokból készül. Nem forralják, hanem szárítják és kén-dioxiddal kezelik, konzervek vagy fagyasztva szárítják a zöld szín megtartása érdekében.
A borsok a Piperaceae családból származó virágtartó szőlő gyümölcsei, amelyeket fűszerként és fűszerként használnak, sóval együtt. A borsok trópusi régiókból származnak, mint például India, Vietnam és Indonézia, bár jelenleg más dél-ázsiai országokban is termelnek. Eredetileg paprikát alkalmaztak valutaként Indiában, és drága megvásárolni. Különböző borsfajták vannak, amelyek színe megkülönböztethető; fekete, zöld, fehér narancs / piros és rózsaszín.
A feketehez hasonló zöldpaprika éretlen borsdarabokból készül. Nem forralják, hanem szárítják, és olyan módszerekkel kezelik, mint a kén-dioxid, konzerv vagy fagyasztva szárítás, a zöld szín megtartása érdekében. A zöldborsot leginkább sós vagy ecetben tartják, és pácolt paprikaként használják. Ezt a borsot ázsiai konyhákban, leggyakrabban thai ételekben használják. Leírták, hogy pikáns és friss ízű, fényes aromájú. A zöld savanyúság gyorsan csökkenhet, ha nem szárítják vagy nem tartják meg.
A fehér bors a borsnövény magja, amelyet kb. Egy héttel vízben áztatnak, hogy eltávolítsák a mag sötét színű bőrét, ami fehérvé válik. A kínai konyhákban leggyakrabban őrölt fehér borsot használnak. A narancssárga vagy piros borsot általában érett piros paprika drupek alkotják, amelyeket sós lében és ecetben tartanak fenn. Színük megtartása érdekében hasonló technikákat is kezelnek, mint a zöldborsot. A rózsaszín bors nem ugyanabból a növényből származik, mint a másik bors, ez a bors a perui borsfából (Schinus molle) vagy a brazil borsfából (Schinus terebinthifolius) származik.
A bors, nemcsak az ételek ízét növeli és gazdagítja, hanem egészségügyi előnyöket is kínál. A bors nagyon sok ásványi anyagot tartalmaz, mint például kálium, kalcium, cink, mangán, vas, magnézium, K-vitamin, rost és réz. Ezeket különböző kultúrákban is használják az emésztőrendszer javítására. Azonban a nagy mennyiségű bors a gyomor-bélrendszeri irritációt okozhatja, ezért mérsékelten kell használni.
Fekete bors | Zöldbors | |
Meghatározás | A fekete bors virágzó szőlő a Piperaceae családban, amelyet általában szárítanak és fűszerként használnak a konyhában. | A zöldpaprika hasonlít a fekete borshoz, bár egy másik folyamatból készül. |
Folyamat | A fekete borsot éretlen színpadon szedik, forró vízben forralják, majd a nap alatt szárítják, ami miatt a bőre fekete és ráncosodik | A zöldpaprikát éretlen állapotban szedik be, de zöld színnel kezelik (kén-dioxiddal, konzerválással vagy fagyasztva szárítással) |
Eredet | India 2 BCE | India 2 BCE |
Királyság | Plantae | Plantae |
Család | Piperaceae | Piperaceae |
Binomiális név | Piper nigrum | Piper nigrum |
felhasználások | Főzés, orvosi felhasználás, valuta | Főzés |
Konyha | Szinte minden típusú konyhában használatos | Francia, thai és nyugat-európai |
Előnyök | Magas kálium, kalcium, cink, mangán, vas és magnézium, K-vitamin, rost és réz | Javítja az emésztőrendszert, csökkenti a gázt, növeli a sósavat, segít csökkenteni a gyomor-szorongást, küzdeni a baktériumok növekedésével és magas a vasban, a K-vitaminban és az antioxidánsokban. |
Vigyázat | A fekete bors túlzott mennyisége gyomor-bélrendszeri irritációt okozhat, és a fekélyek vérzését okozhatja | A zöld paprika romlandó, és gyorsan elronthatja. A túlzott zöldpapír gyomor-bélrendszeri irritációt okozhat |
