A legfontosabb különbség: a mono és a sztereó két különböző típusú hangrendszer. A Mono monofonikus vagy monofonikus hangzás. Ez egycsatornás hangvisszaadás. A sztereó sztereó hang, amely két vagy több csatornát használ a hang megjelenítésére.

A mono és a sztereó két különböző hangrendszer. A Mono monofonikus vagy monofonikus hangzás. Ez egycsatornás hangvisszaadás. A sztereó sztereó hang, amely két vagy több csatornát használ a hang megjelenítésére.

A mono egy előtag, amely egy, vagy csak egy képet ábrázol. Ezért egy monofonikus vagy monofonikus hang reprodukciót kap. Egy csatornát használ a hang reprodukálásához. Annak érdekében, hogy mono formátumban rögzítse a hangot, csak egy mikrofonra, egy hangszóróra vagy fejhallgatóra van szüksége. A hang és a hang lejátszásának legegyszerűbb módja.

A sztereó hang kifejezés a görög „sztereó” -ból származik, amely „szilárd, szilárd” és „phōnē”, azaz „hang, hang, hang”. A sztereó hangok különböző csatornákból származó hangot használnak az irány és a perspektíva illúziójának létrehozásához.

A valóságban hangot hallunk bal és jobb fülünkön. Ezután az agyunk értelmezi a hangot, hogy tudjuk, milyen messze van a hang, és milyen irányból jön. Ezért meg tudjuk határozni a hang forrását. A sztereó mimikálja ezt, és sztereó hang hallgatásával szinte valós és háromdimenziós hangot kapunk. Ezért a sztereó jobb és igazi hangélményt tesz lehetővé, mint a mono. A „sztereofonikus” kifejezés a „quadraphonic” és a „surround-hang” rendszerekre, valamint a leggyakoribb 2-csatornás, 2 hangszórórendszerekre is vonatkozik.

A Wikipedia szerint a sztereó hang az irány és a perspektíva illúziójává válik, ha „két vagy több független hangcsatornát használ két vagy több hangszóró konfigurációjával oly módon, hogy a különböző irányokból hallható hang benyomását hozza létre, mint a természetes halláson. .”

A monó a hangzás leggyakoribb módja volt, de a mono-t sztereó hanggal váltotta fel a legtöbb szórakoztató alkalmazásban. A Mono-t még mindig azok használják, akik csak egy egyszerű módot igényelnek a hang ábrázolására, főként a rádiótelefon-kommunikációra, a telefonhálózatokra és a hallókészülékekhez használt audió indukciós hurkokra. Ennek egyik fő oka a sztereó képtelenség, mivel a sztereó készülékek több eszközt igényelnek a felvételhez és ábrázoláshoz, ami a sztereót is drágábbá teszi. Továbbá, a monóban rögzített hang kevesebb lemezterületet igényel a rögzítéshez és a mentéshez.

Továbbá, a monónak kis előnye van az azonos teljesítményű sztereó jel erősségében. Ez előnyben részesíti a beszélgetési rádióműsorok közvetítését. A rádió azonban sztereóban sugároz, különösen zenei csatornák esetében. A rádióhoz hasonlóan a TV-felvétel és a film is mono- és sztereó műsorban sugározható, de a sztereó a legkedveltebb formátum, hiszen jobb hangélményt nyújt.