Kulcsfontosságú különbség: A determinátor a főnevet vagy a főnév kifejezést megelőzi azáltal, hogy beírja azt az olvasónak / hallgatónak. A melléknév egy főnevet ír le azzal, hogy valamilyen információt szolgáltat róla.

• Cikkek: Cikkek dublálnak, mint meghatározók a mondatban, amikor a főnév vagy a főnév kifejezése elé kerül. Az „a” cikket határozott cikknek nevezik, mivel egy bizonyos dologra utal, amit a mondatban említenek. Míg az „a” és „an” cikkeket határozatlan cikkeknek nevezik, mivel azok a főnevek egy osztályára utalnak, amely a szövegben szerepel.
• Bemutató: A „determinátorok” ebben a kategóriájában olyan szavak, mint „ez” és „ez”. Ezeket arra használják, hogy bemutassák a mondatban tárgyalt tárgyat. Néha olyan szavak játszanak, mint egy mondat tárgya. Ezek a szavak alapvetően mutatóként működnek.
• Létező meghatározók: Amint azt a kifejezés javasolja, ezeket a szavakat egy tárgy, egy személy vagy egy hely birtoklására használják. Olyan szavak, mint az én, az enyém, az ő, az ő, a mi, stb. Jellemzői az angol nyelv birtokosa.
• Kvalifikátorok: Ezek a szavak feltárják a szövegben említett főnév mennyiségét. A szavakat a sok, kevés, több, stb. Szavakon keresztül számszerűsítik. Az ilyen szavak gyakran kapcsolódnak a számokhoz kapcsolódó főnevekhez.

Másrészt, egy melléknév alapvetően egy szó, amelyet egy főnév leírására használnak. A melléknév általában egy főnevet vagy névmintát módosít. A mellékneveket is széles körben használják, hogy további információt szolgáltassanak arról, hogy egy főnév egy szövegben szerepel. Az angol nyelvű beszéd nyolc részének egyike volt, hogy a mellékneveket korábban meghatározónak tekintették. A modern nyelvi szakemberek azonban most már a szavak külön osztályát értik. Azok az események alapján, amelyeket a melléknevek különféle mondatokban tesznek, azok a következők:

• Attribútív melléknevek: Ezek a melléknevek, amelyek a mondatban szereplő főnév kifejezés részét képezik. Ezek általában a mondatban szereplő főnevet megelőzik, amelyek minőségét írják le. Például a „őrült” kifejezésben az „őrült” szó a személyhez használt melléknév, ami azt jelenti, hogy az őrült valójában az említett személy attribútuma.
• Predicatív melléknevek: Az ilyen melléknevek az általuk módosított főnévnek vagy névmásnak vannak címkézve. Például a "elfoglalt" szó a "elfoglalt" kifejezésben predikatív melléknév. A „boldog” szó olyan kifejezésekben, mint „boldogok”, szintén példája a predikatív melléknévnek.
• Abszolút melléknevek: Ahogy a név is sugallja, az abszolút melléknevek határozott jellegűek. Ezeket a mellékneveket nem lehet összehasonlító mondatokban használni. Ez azért van, mert ezeket a mellékneveket nem lehet tovább erősíteni. Például az „egyedi” és „tökéletes” szavak abszolút melléknevek. Nem lehet eltúlozni ezeket a szavakat, hogy „egyedülálló” vagy „tökéletes” legyen. Ezek olyanok maradnak, mint azok, vagy abszolút.
• Névleges melléknevek: A névleges melléknevek olyan melléknevek, amelyek majdnem főnevként működnek. Például a „két cukorka választékát választva” egy mondatot szeretnék kapni, és visszaadni a másiknak; a „másik” szó a névleges melléknevet játszik. Ez a szó valójában rövid az „egyéb cukorka” vagy „másik” szóhoz. Az „egyéb” szó önmagában is elegendő az okhoz.

Ezért a meghatározók és a melléknevek egyaránt létfontosságúak a mondat kontextusának biztosításában.

A meghatározók és a melléknevek összehasonlítása: